Tegnap egyik isminknél voltunk este. Társasoztunk, DVD-ztünk, beszélgettünk. Annyira jó volt. Ja meg kaptam virágot nőnapra Rendes dolog volt ^^. 11ig maradtunk kb. de nekem még az is kevés volt. Ha lehetett volna, Vele maradok egész este. (Neértsdfélre) Tökjó volt megint látni, beszélni vele, meg csak úgy együtt lenni. Hiányzott már. Ma reggel anya keltett úgy fél 8 körül. Kérdi jössz vásárba? Megy a tököm, haggy aludni. Később bejött a szennyesért. 3x is bejött, akkor közölte 10 körül hogy ők mennek vásárba, majd teregessek ki. Mondom ok. Fél12kor hazaértek, és apa kezében volt egy marék szőr. Nézem nézem, egy kiskutya. 2 hónapos Palota-pincsi. Annyira cukki, hogy az hihetetlen. Nevet még nemtaláltunk, de van választék: Borzinger Májerovics, Zokni, Töki. A szavazatodat kommentben hagyd Mára ennyi.

Tökjól indult a nap, minden jó volt. Aztán rájöttem hogy: nyelvtan-irodalom-matek-német-matek-irodalom. Szépp, de tényleg. Tami töriversenyen, Laci meg infó versenyen. Arra gondoltam, majd Rolival megyek kajolni, úgyis rég volt már ilyen. Téves elképzelés volt, mert kicsit én se legjobb passzban voltam, ő meg csak a “szokásosban”, így nem volt valami kiegyensúlyozott a hangulat. Arra gondoltak hogy majd kimittudon előállnak valami jó kis zenekarral. Szerintem ez a ki mit tud írtó nagy hülyeség és semmi értelme. Max. a nyertes kap 1 tortát azt csá. Mondom lehet nemkéne. Erre a válaszreakció: Tudod te milyenek vagyunk? stb stb.. és kapom a bunkó stílust. Ebéd közben kérdem muszály ilyennek lenni? Válasz: Aki kiérdemli azzal ilyen vagyok. -> Mostmivan? Mintha ő nem szólna bele minden elképzelésembe, és nem osztana le minden rosszul fogalmazott mondatba. Mikor direkt mondom úgy, akkor is. Én persze nem kezdek szemét módon viselkedni vele, meg nem kötök bele, elviselem. De én ha egyszer is beleszólok az ő dolgába, akkor már ezt kapom. A lóf*szt, velem ne beszéljen így, azthiszem nem ezt érdemelném. Kaja után feláltam aztán pá. Leléptem. Nemhiszem hogy nagyon zavarta, bár krvára nem is érdekel. Azt csinál amit akar, de én nem tűröm hogy velem így viselkedjen.

Ennyit róla -.-

Nem hiszek én az asztro dolgokban (annyira), de lehet létre jött a szerencse csillagom. Eddig nemnagyon volt. Ez az utóbbi két nap.. Jobb csak akkor lehetett volna, ha a menza kaja is jobb lett volna. Kezdjük a tegnappal. Fogászat ok. Kaptam új felniket  Kémia tűrhető. Kicsit később értem be, így lemaradtam az észosztásról. Mondjuk megvoltam nélküle. De még mindig nemtudom mit jelentenek azokat az idétlen képletek. Pénteken azokból doga.. áhh. Nagyon nem figyeltem mit magyaráz Bnagy, máson járt a memóriám. Gépírás jááj. 4est kaptam elfogadhatatlan mennyiségű gépelésre, amiben még 2 hiba is volt. Ezen a dupla órán amúgy sem erőltetem meg a koncentrációmat, de most vékképp nem. Fáradt is voltam, meg még mindig ugyanott jártak a gondolataim. Végeredményben úgy jól elültem ezt a 3 órát tollat rágva meg fejet támasztva. Matek xD Kétismeretlenes egyenlet 3. féle megoldása, amivel új ismeretlent viszünk bele. Bizar cím, de még milyen a levezetése. Feléig meg tudom jegyezni a többit vissza kell keresnem, mert olyan nehézbonyolult (utálom). Órán okosan, értelmesen nézek ofőre, miként mondja a feladatot, itthon meg szidom a matek feltalálóit.. Most komolyan. Aki ilyeneket kitatlált, az mennyire pihent lehetett?! Németórah. Még előtte matek füzetet rámolom tásába szép lassan. Ezen a ponton olyan haggyapicsábamerthanemmeghalsz hangulatban voltam. Úgyahogy volt rá okom. Jóó lassan felkeltem, gondoltam körbe-körbe járkálok, vagy leülök és bambulok egy sort. Roli felé fölöslegbe nézek, úgyse vesz észre mint eddig az elmúlt kb két hétben. Na de még ott tatok hogy táskával szenvedek. Ja nem, már állok. Nah megfordulok, és kit látok.. Rolit. Asszem megunta a kerülésem vagy ilyesmi és végre hozzámszólt. Meg is ölelt. Biztos hiányoztam, meg ilyen szorosan még nem ölelt. (Azért feltételes mód, mert mindig elfelejtem megkérdezni xD) Nembaj, lehet jobb is így. A többi óra nem érdekes, inkább ebéd után. Mint a dolgok előtt kaja után ottmaradtam vele, picit beszélgetni.  [...]  Mikor eljöttem, alig akart elengedni. De tényleg. Olyan érzés volt, mintha még fontos is lennék neki. Kellemes volt.

Ma: háhá 4es lett a fizika dogám. Mindenkinek 2es 3as lett, nekem meg 4es Jó, persze nem “egyedül” sikerült, kellett egy pici segítség. Ezt értsd a füzeten. Föci: Totti késett, ezért egyik stúdiós jött be bekapcsolni a tévét. xD Ehhez azért már stúdiós kell. De 5 perc múlva tanárbá beállított és lőttek a szunyaórának. Megint az időjárásról beszéltünk -.-” K*rvára nemérdekel. Éneken tovább néztük a Szépség és a szörnyeteget. Ezen ha akarnék se tudnék aludni, mert tökari. Ilyen élőszereplős változat, de tökjó. Tesin matek, mert nincs Gurály. Magyar óra elmaradt, a töri versenyesek készültek. Mi mehettünk ebédelni, meg ahova akartunk. Én személyszerint kimentem udvarra és zenéztem. Német után meg Tamival mentem kajolni. Tippelj, volt edzés vagy nem? Hátpersze hogy nem. Attila bá későn ért vissza Majsáról vagy honnan. Kb akkor mikor mi már visszaöltöztünk. Mondja: bocsánat lányok, de későn sikerült visszaérni =/. Mondom semmibaj tanárúr. Szidtam volna le? xD Csak azt tudom mondani hogy semmi baj

Remélem, holnap jó nap lesz ^.^  Puszpá

Háth.. azthiszem ma is egy katasztrofális napot éltem meg (enyhe túlzással). Reggel fogászaton indítottam. Keddre kaptam időpontot, mikor csak hétfőn meg pénteken van fogszabályzás. Aszisztens néni kedvesen indított: Ha kedd van rajta akor biztos kedden kell jönni. Meg kedden is lesz a fogszab. Kérdem biztos? Na itt lett mérges a néni: nem, hazudok. Hadd tudjam már jobban. Mondom kössz, nem akarok én itt balhét, inább elhúzok. Tesi az 1. óra. Utóbbi időben nem csináltunk semmit. Mondjuk nagyon egyik tesi órán se csinálunk semmitse. Tanár úr bejelentette, hogy kövi anyag a kézi labda. Juhéé. Jóó, nem vagyok profi, sőt elég gyengén játszok, de azért jó volt nézni a többieket. Jön a labda, nézi-nézi, rákészül, kicsúszik a két keze közt, és melkason vágja a gyereket. Némelyiken akkorát tudtam volna röhögni basszus. Dupla infón a változatosság kedvéért írtunk. Egész órán olyan dolgokról, amikról fingomsincs. Hálózatkapcsolók, hálozatelosztás meg ilyen finomságok. Mondom akk szokott módszer. Leírom, aztán vagy megértem vagy nem. Matek háhh. Mondom Lacinak, üljön már mellém, Tami törizik, nincs matekon. Rendesgyerök oda is ült, átdobálta a cuccát. A könyveit meg oda lökte. Megpróbáltam visszalökni. Nem kellett volna. Csúszik-csúszik a könyv éss………. leveri az asztal sarkán lévő virágot. Szétszóródott az összes homok, virág darabokban a parkettán fekszik. Baszki.. Gyorsan összekapartam, azt a kis idétlen növényt úgyahogy függőlegesen belenyomtam a cserépbe. Épp hogy rátettem az asztalra, Julika néni bejött a terembe. Tiszta vörös fejjel állok fel, röhögök, meg mindenki rajtam. De neki nem tűnt fel, úgyhogy semmi baj nemlett. Vagy lehet hogy kamerán látta az egészet, és úgy vett elégtételt, hogy olyan feladatokat, meg feladatmegoldómódszereket íratott le velünk, amiből pénteken tz. De neem, nincs ott kamera. Német csakcsak eltelt. Kérj útbaigazítást! Kér a tököm, ott a térkép. Nap zárásakénr egy kellemes biosz óra Erzsike nénivel. Elvoltam telóval. Mikor végeztem Robi felé fordultam, megnéztem mit csinál. Tanárnőre bambul értelmes fejjel. Oké. Akkor Laci micsinál? Szokásosan röhög Tan-on, de úgy hogy majd megfullad. Háth.. akkor marad a fejtágítás biosszal. Kb 5 perce támasztom a fejem, nézek értelmesen. Egyszercsak befejezte mondandót és néz arra felém. Gondoltam Marciékkal van gond. Aztán rákezd: [...] Előbb Vágvölhyi úrhoz forog, most meg Lászlóhoz. Majd óra után (vagyilyesmi). Öcséém utálom őket, nem vonzok egyikhez se úgy, haggyonmár. Fúú, kiakasztott ezzel.

[Még biosz előtt. Ment fel a 3. emeletre. Sietett, ez feltűnt. De annyira sietett, hogy felém se nézett. Egy cseppetsem. Pöppet fájt =/  ]

Menzakaja egész jó volt, ízlett^^. Renihez utána nem pakolhattam, mert kézi után siet fitneszre. Oké. Visszamegyünk suliba, kiderült nem lesz edzés, mert fiúknak van foci -.-” Bedurcáztam, és eljöttem haza. F*sztmár, hogy mindig a mi edzésünk marad el.

 (Uhh, holnap gépírás meg kémia -.-”)

Reggel jól indítottam. Beletoltam a bicómat egy nagy rakás macskaganéba. Mondom: na ma valami nagy szerencsém lesz. Tökjó idő van, tekerek be, találkoztam egy-két jógyerekkel, velük mentem be suliba. Okosgyerek szépen elindul fizika felé.. félúton kb eszembejut, hogy a suli másik felén lesz órám. Hátjó.. visszafordultam. Találkoztam Renivel meg Nikivel. Lepakoltam művismi előtt, aztán lementem. Félrevetettem egy pillantást, és láttam, jön be suliba. Persze, nem vett észre (milymeglepő). Ilyenkor csütörtökönként mindig eljött a folyosó mi felöli részére, míg tanárnő nem jött. Most kivételen az én kedvemért nem. Nyelvtandoga, törióra a kommunizmus bukásáról, matekóra -.- német (a blútusz mire nemjó), irodalom tz. Egyik szünetben sem láttam, csak irodalom előtt. Mikor már egész közel volt a folyosón, jobbnak láttam elfordulni. Azt hiszem nem csináltam semmi ártót számára, sőt.. kedden még egész normális volt velem. Mondjuk előtte meg aznap óta egy szó se.. Szinte legjobb barátnak mondhattam már, az én elképzeléseim már más dolgok. És az fáj az egészben a legjobban, hogy hiányzik. De őszintén. Ritka érzés ez, hogy valami/valaki hiányzik, és elmondom nektek, ez írtószar érzés. Olyan mintha belülről valami összeszívná a dolgaidat, és egy citrom nagyságú dologba sűrítené bele. Összehúz, szorít és nem is enged könnyen. Jóformán sehogysem.

Van 1 ember. Nevét nem mondom, hátha rájön magától. Ez egy olyan ember aki sokat jelent nekem. Nemcsak barátnak, én akár többre is gondoltam. (Ha létezik, akkor 3xos múltidő). Ez az ember, azt hiszem nem vett engem komolyan. Csak játszott/játszik velem. Se előre nem lép, se hátra. Bármi új dolog is történt köztünk, azt én csináltam. Nagy esély van rá, hogy ő teljesen nem úgy gondolkozik, mint én. Sőt, ez biztos is. Az utóbbi időben (kb 2 hete) eltávolodtunk. De úgynézki, ez csak engem zavar. Nem nagyon panaszkodott erre. Hiába próbáltam lemondó lenni, és úgy tenni mintha nem is érdekelne. Mikor csak ketten voltunk, egyszerűen nem tudtam azt az énem adni, akit nemérdekli mi van vele. Ha hozzámért szinte beleremegtem. Bármikor megláttam, melegség töltött el, és nemfáztam. (Még akkor sem mikor igazán hideg volt.) Boldog voltam, mikor mellettem volt, akkor is ha nemlátszott. Ésmost.. Elsétál mellettem, úgy hogy jóformán rám se néz. Ma is.. De egyszerűen nemtudok mit csinálni. Ha ő így viszonyul a dolgokhoz én akár fejre is állhatok, nem fog máshogy viselkedni. AZTHISZEM, MEGINT POFÁRA ESTEM.  Komolyan.. elkezdek szótfogadni hamarosan Lacinak, és nemérdekel már senkisem.

UI.: Szartakonyeső -.-”